Pappa Pia kritika – egy Duna-parti csónakházban….

pappapia1

… bármi megtörténhet, mint a mesében, Csupó Gábor filmjében pedig minden meg is történik: motorcsónakverseny, jet-skizés a Dunán, adósságra fittyet hányó fiatalok és öregek serege, beteljesült szerelem, rossz emberek, akik megkapják méltó büntetésüket, sok-sok régi sláger… A film Igazi hungarikum cukormázzal leöntve.

Adott egy fiatalember Tomi (Szabó Kimmel Tamás), aki külföldről hazaérkezvén szeretné meglátogatni a nagyapját, azonban a szállásnak használt csónakházban az öreg hűlt helyét találja. Kiderül, hogy nagy a baj, Papi (Nagy Feró) eladósodott, immáron egy otthonban él, de a szíve továbbra is visszavágyik a régi fészkébe, azonban a csónakház a felhalmozott adóssága miatt hamarosan árverés alá kerül. Tomi elhatározza, hogy ezt nem hagyhatja, hiszen – bár egy fillérje sincs – ötlete viszont rengeteg. A csónakházat rövid idő alatt, rövid időre romkocsmává alakítja, hogy a bevételből kifizesse az öreg adósságait, de egy valamivel nem számol: a cég, amelyik megvenné a romhalmaz vityillót, a volt szerelme főnökének a kezében van, aki – a nőt felhasználva – tűzzel-vassal küzd azért, hogy Papi és a csónakház örökre eltűnjön még a környékről is.

Az alapsztori egész jó, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a film bűnrossz. Könnyed, laza, mint nyáron egy krémes fagyi, érezhető, hogy a célközönség a mai huszonéves korosztály. A film egyik legfőbb pozitívuma, hogy olyan régi slágereket próbáltak a mai kor ízlésének megfelelően átdolgozni, mint például a “Hadd főzzek ma magamnak”, a “Táncolj még”, a “Darabokra törted a szívem” vagy például a “Zene nélkül mit érek én?” Ezeket a dalokat a mai fiatalok talán nem is ismerik, jó ötlet volt behozni ezeket újra a köztudatba. A film cselekménye azonban már hagy azonban némi kívánnivalót maga után. A fő vonalak érthetőek, azonban az egyes karakterek motivációi néhol a homályba vesznek. Ha már karakterek: zavaró, hogy a szereplők kidolgozatlanok, igazából talán egyedül Tomival lehet azonosulni, az öccsét játszó Miller Dávid például csak lézeng a vásznon, Kováts Vera idegesítő a viháncolásával, Ostorházi Bernadett bicskanyitogató az állandó grimaszolásával, és a fölényeskedésével abszolút nem szerethető karakter. A fényképezésre nem lehet panasz, egy-egy beállítás elmehetne akár egy országimázs reklámnak is. A látvány és az operatőri munka csillagos ötös.

pappapia2

A logikai bukfenceket leszámítva -mint például: itt mindenki csóró, de a csónakházat kb. egy nap alatt készre húzzák úgy, hogy estére már romkocsmaként üzemel, ahol literszámra folyik a drága nedű- azt gondolom, nézhető és élvezhető a film. Üde színfoltok azok a részek, ahol a színészek átmennek önmaguk karikatúrájába, élvezet látni, ahogy Stohl András ripacskodva hozza a negatív figurát és még azt sem tartja cikinek, hogy például női cipőbe bújjon, vagy a film elején Korda Gyuri bácsi Balázs Klárival csinál magából teljesen hülyét. Ezekért a pillanatokért mindenképpen megéri megnézni a filmet, a titok csak annyi, hogy ne hasonlítsuk össze a hasonló kategóriákban készült külföldi “testvéreikkel”, mert akkor bizony nagy lesz a kontraszt. Külön kiemelném a szerencsétlen címválasztást, ami önmagában semmire sem utal, a “Mamma mia” című musicallel összevetni pedig erősen kétséges, mind a sztori, mind pedig a dramaturgia tekintetében. Fogadjuk el ezt a filmet úgy, mint egy egyszerű sztorira épülő könnyed zenés film, és akkor az embert nem éri csalódás.

Be the first to comment

Leave a comment