Filozófiai kóstoló – Utazók kritika

utazok

Mi az élet értelme? A cél elérése vagy az odáig vezető út maga jelenti a boldogságot? Milyen szerepet játszik a szerelem az ember életében? Fontosabb-e a saját terveink és álmaink megvalósítása, mint az, hogy áldozatok árán is a szerelmünk mellett maradjunk? Morten Tyldum néhány héttel ezelőtt premierre került sci-fije ilyen jellegű filozófiai kérdések sorát veti fel, majd engedi őket útjára a világűrben.

34028-Utazok-2016-kep-1Az Utazók a jövőbe repít minket. Az Avalon nevű űrhajó távoli célja felé tart, több mint ötezer hibernált utassal a fedélzetén. Az utazási idő 120 év, a terv pedig az, hogy az Avalon utasai célállomásuk eléréséig aludni fognak, s érkezésük után pedig új civilizációt építenek majd messze a Földtől, az univerzum egy másik bolygóján. A számításba azonban sajnos hiba csúszik, mert a tökéletesnek hitt technikai rendszer meghibásodik és az egyik utas, Jim hamarabb felébred. Mivel sem a visszafordulásra, sem a visszaalvásra nincs lehetőség, így főhősünknek választania kell, hogy leéli életét céltalanul egy idegen, mesterséges környezetben vagy öngyilkos lesz. Jim az első opciót választja, s ez a megoldás filozófiai kérdések lavináját indítja el.

Az első nagy kérdés, amely felvetődik, hogy lehet-e annyira önzőnek lenni, hogy saját magányunk és nyomorunk utazokkövetkeztében tönkretesszük valakinek az életét, vagy legalábbis az illető határozott akarata ellenére megváltoztatjuk annak sorsát. Jim egy év magány és tipródás után úgy dönt, hogy igen, s felébreszt egy jó nőt, Aurórát. A film folytatása tulajdonképpen e felvetés köré szerveződik, de újabb és újabb filozófiai kérdésekkel bombáznak minket. Ilyen például, hogy mennyire kiszolgáltatottá válhatunk a jövőben az automatizációnak és a modern technikának (de lehet, hogy máris azok vagyunk). Illetve, hogy ha ötezer ember életét menthetnénk meg a szerelmünk halála árán, képesek lennénk-e halálos löketet küldeni rá egy kar meghúzásával? A kérdések és a témák nagyon érdekesek, de sajnos igazán nincs időnk végiggondolni vagy bármelyikre is ráhangolódni, hiszen körülbelül minden tizedik percben jön egy újabb. Morten Tyldum rendező (aki egyébként olyan színvonalas filmeket jegyez, mint a Fejvadászok és a Kódjátszma) mintha tényleg igazi kóstolót tartana. Mindenből kapunk egy falatot, de semmit sem tudunk megemészteni, de még csak megrágni sem. A norvég rendező munkáját a középszerű, inkább kalandfilmhez, mint drámához illő színészi alakítás se erősíti, pedig a lélektani folyamatokhoz fűződő érzelmek tükrözésével Chirs Patt és Jennifer Lawrence sokat dobhatott volna a színvonalon. Ehelyett inkább arra koncentrálunk, hogy Auróra milyen jó nő, hogy működik a kémia a főhősök között (90 év kihagyás után ez azért nem meglepő), illetve az akció jelenetekre, de drámai mélységekig nem jutunk. Az Utazók nem tud újat mutatni az előző pár évben vászonra került filmekhez képest. Sőt, néhány jelenet kifejezetten koppintottnak tűnik, például volt egy kis deja vu, mikor Jim a vége felé az életét a hajó megmentésért feláldozva kizuhant az űrbe és elveszítette a kapcsolatot az Avalonnal. Mintha pár évvel ezelőtt már láttam volna ilyesmit, csak akkor a hős áldozat George Clooney volt, a hangulat meg egy kicsit drámaibb.

kettenVannak azért pozitívumok is, a vizuális világ és a futurisztikus elemek például nagyon jók. A képek az űrről gyönyörűek és maga a hajó is nagyon ötletesen van kialakítva. A technikának és a robotoknak való kiszolgáltatottság ábrázolása  életszerű és elgondolkodtató.

A film mondanivalója és legfőbb üzenete is szép és tanulságos. A legjobban megfogalmazott dolog, az a jelen és az elvágyódás dinamizmusa. Emberek vagyunk és sokszor elégedetlenkedünk az aktuális helyzetünkkel. Sokszor vágyunk másra, jobbra, máshová és észre sem vesszük, hogy rajtunk áll, hogy mit kezdünk azzal, amink van. Mi is teremthetünk magunknak egy világot, mi is felépíthetünk valamit, elérhetünk egy más minőséget, kihozhatjuk a maximumot a lehetőségekből. Nem lesz olyan, mint az álmainkban, de boldogok lehetünk. Ha pedig egy olyan társ is áll mellettünk, akit igazán szeretünk, az mindent megkönnyít, mert a szerelem a semminek is értéket és értelmet tud adni.

Be the first to comment

Leave a comment