Marcello, Te örök!

Fellini: La Dolce Vita

A régi nagy klasszikusok attól olyan jók, hogy örök érvényűek. Fellini Édes élete már több mint 50 éves, de főhőse Marcello, akár ennek az évtizednek is lehetne az emblematikus figurája.

Fellini: La Dolce VitaMarcellonak (Marcelló Mastroianni) volt egy szép álma, mégpedig az, hogy irodalmár legyen, és hogy egy komoly kiadónak írhasson. Terveiről azonban a pénzkeresés miatt lemond, s végül egy haszonhajhász bulvárlapnál köt ki és ott dolgozik. Ő az a „hiéna”, aki mások nyomorúságáról ír, és aki akkor kattintgatja a fényképezőjét, amikor valaki éppen a mélyponton van. A fényképező mindig kéznél van, jöjjenek akár betegségek, lelki gondok vagy halál.

 A La Dolce Vita Marcello útkeresését, belső vívódását képezi le, és azt, amint ez rávetül a mindennapjaira és a kapcsolataira. Fellini hihetetlen érzékkel ábrázolja a főhős lelkivilágának, tetteinek és a környezetének összefüggéseit. Főhősünket belső ellentétek feszítik. Marcello szegény származású, de munkájának (és természetes sármjának) köszönhetően tehetős emberekkel kerül kapcsolatba és a gazdagok életét éli. Velük való hosszabb-rövidebb viszonyai a kölcsönös vonzódáson alapulnak, hiszen vágyik abba a világba, de valahol mégis lenézi és unalmasnak találja őket. A tehetős ismerősök nagy része rendkívül boldogtalan és kiüresedett életet él a sok pénz ellenére. Marcello egyrészt hasznukra válik, ha cikkeket szeretnének magukról, másrészt érdekesnek találják jellemét, spontán életvitelét és szeretnek vele szórakozni.

Fellini: La Dolce VitaA főszereplő magánéletét tekintve a vonzás és a taszítás kettőssége az úr. Van állandó menyasszonya Emma (Yvonne Furneaux) és szeretője is Maddalena (Anouk Aimée), de emellett az alkalmi kapcsolatokat sem veti meg, ilyen például a svéd színésznővel, Sylviával (Anita Ekberg) töltött este. Egyrészt vágyódik egy normális élet és egy feleség után, ezért megtartja menyasszonyát, akit azonban tartósan nem bír elviselni. Fél a szürkeségtől, fél attól, hogy ha lemondana a jelenlegi életviteléről, akkor többé már nem érezné férfinak magát. Ezért tipikus se veled, se nélküled kapcsolatban élnek. A nő számára is összetett a helyzet, hiszen egyrészről nagyon szereti Marcellot, és a végtelenségig ragaszkodik hozzá, másrészről pedig boldogtalan és lassan tönkremegy mellette, mégsem tud kilépni a kapcsolatból. Marcello szereti a mozgalmas estéket, a nők terén a változatosságot, az italt és a szórakozást. Végül egy este szeretője, Maddalena mondja ki a Marcello meglátására és a magánéletére vonatkozó általános igazságot, miszerint számára egy nő vagy feleség, vagy kurva. Mindkettőre igénye van, de nem találja azt a nőt, akiben mindkettőt megleli. Marcello Maddalenába szerelmes, de Maddalena véleménye szerint, ő sem lenne elég neki. Ezek a mesterien vászonra vitt éles kontrasztok, és a színészek bravúros játéka az egész cselekményt izgalmassá teszik.

A filmben Steiner karaktere és szerepe tipikus példája annak, hogy a látszat nagyon sokszor csal, és hogy a szomszéd füve sem olyan zöld ám, mint amilyennek tűnik. Steinernek mindaz megvan, amit Marcello olyan nagyon kíván és áhít: mesés ház, vonzó feleség, aranyos gyerekek, értelmes karrier és igazi értékek. Látszólag kiegyensúlyozott, de ugyanakkor mélyen nagyon elégedetlen önmagával és mégsem boldog. Olyannyira nem, hogy öngyilkosságba menekül.

Fellini: LA Dolce VitaA La Dolce Vita örök érvényű mondanivalóval rendelkezik. Érdemes megnézni vagy újranézni, ha gondolkodni szeretnénk kicsit olyan kérdésekről, hogy mi az élet értelme, hogy miért fontos számunkra az, amit annak tartunk, hogy teszünk-e érte eleget a mindennapokban, hogy igazán boldogak leszünk-e a önmagában a pénztől, s hogyha nem, akkor mitől leszünk azok.

Be the first to comment

Leave a comment